Pozitív pszichológia mindenkinek IV. - mire jó az optimizmus, mire jó a pesszimizmus

   A most következő ábrám, akár az első is lehetett volna, de nem az volt, így csak most került sorra. :)
Az optimista és a pesszimista gondolkodás közötti különbséget hivatott ábrázolni, és nem csak a kettő közötti különbséget, hanem azt is, hogy mi a szerepe az érzelmeknek az evolúcióban, miért is van a pozitív és a negatív érzelmekre is szükség a fejlődéshez, haladáshoz. Azt, hogy gondolataink/gondolkodásmódunk felelősek az érzéseinkért eggyel későbbi ábrámnál fogom részletesen kifejteni (arra is ki fogok térni, hogy hogyan tudjuk megváltoztatni saját hozzáállásunkat), de aki eddigi blogbejegyzéseimet elolvasta, amit a pozitív pszichológiáról írtam, az már talán természetesnek is veszi azt, hogy érzéseink gondolatainkból erednek.

Mint látható a függőleges irány az optimista gondolkodást jelöli, míg a vízszintes irány a pesszimista gondolkodást - az ezekkel járó érzésekkel együtt. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az életben elengedhetetlenek a pozitív érzések, a reményteli optimizmus; a jól működéshez azonban szükség van negatív gondolatokra, amik reálisan jelzik a veszélyeket. A középen lévő kék nyíl mutatja a helyes irányt, amit meg kell találnunk, ahhoz, hogy se a túlzott optimizmus ne vakítson el minket (mint, amikor egyenesen a Napba nézünk), se pedig ne sodorjon minket depresszióba az, hogy egyfolytában csak az árnyékokat látjuk. A depresszív realizmus ugyanúgy segítheti az evolúciót, mint az optimizmus. A negatív és a pozitív gondolatok közötti arány ideális esetben egy a kettőhöz, azaz egy negatív gondolatra két pozitívnak kell jutnia ahhoz, hogy a gondolkodásmódunk megfelelően segítse az egyéni fejlődésünket. Az arány egyes pszichológusok, és témakörök szerint is változhat - nem részletezném most, de pl. gyerekneveléssel kapcsolatban a szóban kimondott negatív és pozitív visszajelzések aránya 1:5-höz - gyakorlatban, ha ezt az arányt sikerül elérnünk akár családban, akár pedagógusként, akkor látni fogjuk, hogy mennyivel együttműködőbbek a gyerekek, ha dicsérik őket, mintha kritizálják. :)
   Az ábrán kívül még két példával tudom szemléltetni, hogy mi a különbség a pesszimista és az optimista gondolkodásmód között, és miért is jó a kettő közötti harmóniát egy reális optimizmusnak elnevezett irányban megtalálni.
   Képzeljük el magunkat egy sötét szobában kezünkben egy zseblámpával. Ahova a zseblámpa fénye világít, azt a részt mintegy kiemelve a környezetéből tüzetesen meg tudjuk vizsgálni, a részletekre jól oda tudunk figyelni, ám nem látjuk környezetünket, mintha nem is létezne semmi a fénykörön kívül. Ha ugyanebben a szobában felkapcsoljuk a villanykapcsolót és fény árasztja el a szobát, akkor sokkal több mindent látunk egyszerre, bár igaz, hogy kevésbé tudunk a részletekre fókuszálni, de szabadabbnak érezzük a mozgásunkat, és biztonságosabbnak is éljük meg a környezetünket.
   A másik példa, amit szerintem még könnyű elképzelni az az, hogy ülünk egy nagy tábortűz körül, hátunk mögött erdővel. Ha előre, a tűzbe nézünk, akkor mintha nem vennénk tudomást az erdő éjjeli árnyairól, felfedezzük a lángok, a parázs szépségét, szinte elvakít a tűz fénye, és jólesően burkolózunk melegébe. Ha hátat fordítunk a tűznek és pár lépéssel el is távolodunk a tűztől, akkor viszont ijesztővé válnak az árnyékok, az erdő éjszakai hangjai is félelmet kelthetnek (a sötétségtől való félelem jó régi már az emberiség történetében, ezért evolúciósan előfeszítettnek nevezzük). A félelem óvatosságra int mindannyiunkat, lassabban haladunk, próbálunk mindenünkkel a váratlan veszélyre felkészülni, amit az is nehezít, hogy nem tudjuk pontosan mivel is állunk szembe. A helyes pozíció megtalálása tehát ebben az esetben is középen van: nem közel a tűzhöz, nem belenézve a lángokba - hiszen a jóleső meleg hamar elviselhetetlen forrósággá változhat, ha túl közel, vagy túl sokáig fordulunk a tűz felé, de ugyanígy nem jó háttal lenni a tűznek, és túl messze lenni ahhoz, hogy érezzük melegét, lássunk fényében. Ha oldalra nézve, megtaláljuk a pont megfelelő távolságot, akkor se fázni/félni nem fogunk se megsülni/megvakulni, elég fény, és elég meleg hely kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat és az érzékszerveink is jól működjenek. :)

   Néha jó a fénybe nézve, melegedve feltöltődni energiával, és néha jó megpihenni az enyhet adó árnyékban, de a fejlődésünket az segíti legjobban, ha a buktatókat reálisan felmérve optimistán tekintünk a jövőbe! :)
Azt, hogy ennek az iránynak a megtalálásában mi lehet a a segítségünkre a következő ábrámból lehet majd megtudni. :)


A bejegyzéseimben közzétett ábráim saját készítésűek, ha valaki használni szeretné, tegye, ám a szerzői jogok miatt a forrást (vagyis engem) meg kell említenie. Köszönöm! :)